Takács Péter egészségügyi államtitkár szerint a magyar egészségügy sokkal jobb állapotban van, mint ahogy azt a „balliberális média” be akarja állítani – miközben elismeri, hogy bőven van még munka, és az eredményekről is megfelelően kell kommunikálni. Interjúnkban nemcsak számokról beszélt, hanem arról is, hogyan zaklatják a gyerekeit az iskolában, miért indít pert Kulja András ellen, és hogy miért van annyi röhögős fej a Facebook-posztjain.
Takács Péter államtitkár éppen gyermekei iskolai beiratkozási papírjait intézi, amikor megérkezünk a belügyminisztériumi irodájába, türelmet kér. Kisvártatva visszatér, és előrebocsátja, hogy ne kíméljük, bármilyen kérdésre mélyrehatóan válaszol. Nem a szokásos, kormányzati szakpolitikusoktól várt válaszokat adja – nyíltan beszél a családját ért támadásokról, és arról is, hogy mit érez, amikor egy tízéves gyereket azért aláznak meg az iskolában, mert az apja kormánypárti politikus.
Az államtitkár, aki 2012-ben még próbaidős referens volt, és tíz év alatt jutott el jelenlegi pozíciójába, azt mondja: a ranglétra minden fokát végigjárta, és pontosan tudja, mi zajlik a magyar egészségügy minden szegletében. Lapunknak az eredmények mellett a legnagyobb hiányosságokról és tervekről is beszélt:
-A magyar egészségügy szerinte sokkal jobb állapotban van, mint ahogy az a közvéleményben él. Sokkal rosszabbnak gondolják az egészségügyi ellátást, akik csak a balliberális médiában hallottak vagy olvastak róla, mint akik ténylegesen részt vettek benne.
-Az érzet és a tapasztalat közti óriási szakadék szerinte főként az ellenzék és a sajtó hangulatkeltésének eredménye, de elismerte, hogy a kormányzati egészségügyi vezetők kommunikációs hibája is.
-Facebook-posztjai és kommentjei rengeteg röhögős fejet kapnak. Szerinte a tiszás belső fórumokon „röhögő fej kommandót” állítottak rá: ha posztol, kamuprofilok tucatjait küldik rá.
-A vádakkal ellentétben nincs otthon nyolcmilliárd forintjuk. Visszautasítja Kulja András tiszás EP-képviselő korrupciós vádjait, amelyek szerint milliárdokat kaszáltak a lélegeztetőgép-beszerzéseken Takácsék.
-Büntetőfeljelentést tett Kulja ellen rágalmazásért, amit hamarosan polgári per is követhet kártérítési igénnyel.
-Mesélt a családját ért abúzusokról is, ami olyan méreteket öltött, hogy nagyobbik fiát inkább kiíratta a XII. kerületi általános iskolájából.
-Elismerte, hogy nehéz megoldani a kórházi klímák ügyét, de dolgoznak rajta, folyamatosan milliárdokat költenek rá.
-A kórházi étkezés teljesen átalakul, minőségbeli ugrás következik, a tervek szerint helyi termelők friss ételei kerülhetnek a tálcákra.
-Magyarország orvosképző nagyhatalom, ma már több a külföldi hallgató az orvosi egyetemeken, mint a magyar.
-Az orvosaink kivándorlása lényegesen csökkent, a 2010 előtti évi ezerről évi százra.
-Takács Péter azt is elárulta, hogy mire számíthatunk tőle a választásokig és azután.
A valóság és az érzet szakadéka
Hol tart most, 2025 augusztusának végén a magyar egészségügy? Sokszor halljuk, hogy az összeomlás szélén áll, folyamatos válságban van.
Jobb állapotban van a magyar egészségügy, mint amit a közbeszédben vagy a balliberális sajtóban megjelentek alapján feltételeznek róla. Ez a meggyőződésem, és ezt mutatják a tények is. Nemrég jött ki az Eurostat felmérése, amelyben azt kérdezték az emberektől, hogy ki nem jutott megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Magyarországon ez a szám mindössze 1,4 százalék.
Ez az eredmény mire elég a 27 tagállam versenyében?
Itt nem csak az uniós tagállamokról van szó, a felmérésbe beletartoznak a társult tagok, például Norvégia és Svájc is. Az ötödik legjobbak vagyunk, ez parádés eredmény. Viszont van egy ellentmondás is. Ha úgy kérdezik meg, hogy „mit gondol, az ön országában a betegek hány százaléka nem jut megfelelő egészségügyi ellátáshoz”, a magyarok 22 százalékot mondanak, ami az egyik legrosszabb az Európai Unióban. Hatalmas tehát a különbség: jobb eredményekről számolnak be azok, akik saját tapasztalatuk alapján alkotnak véleményt az ellátórendszerről, mint azok, akik csak a megérzéseik alapján minősítik.
Mi okozza ezt az óriási különbséget az érzet és a tapasztalat között?
Az érzet és a tapasztalat közötti különbség egyik európai uniós országban sem olyan nagy, mint Magyarországon. Ebben felelőssége van a politikai életnek, de nagy felelőssége van a sajtó hangulatkeltésének, tehát önöknek is.
Ezzel vitatkoznék, a sajtó nem írhat kizárólag az egészségügy sikereiről.
Nincs is ilyen elvárásom, de nézze meg a vezércikkek címeit. Az egészségügyben nem az a szenzáció, hogy jól működik valami, hanem amikor rémtörténeteket mutatnak be – „8 évre kapott időpontot”, „a harmadik kórház küldte el, és még mindig nem látták el” – ehhez hasonló címek vannak, ez egyfelől érthető, hiszen erre többen kattintanak rá. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy mennyi ellátási esemény van Magyarországon, a töredéke az, ahol valóban súlyos ellátásszervezési hiba, vagy orvosszakmai mulasztás történt. Emellett Magyarországon 2010 óta rengeteg kórházat, rendelőt, mentőállomást építettünk, fejlesztettük, erről viszont a dollármédia következetesen hallgat.
Nem gondolja, hogy az egészségügyi vezetésnek, önöknek felelőssége van abban, hogy nem sikerült pozitív képet közvetíteni?
Dehogynem, ha valami fölróható nekünk, az egészségügyi vezetésnek, hogy nem mondtuk el elég közérthetően azt, hogy mi és miért történik. Többet kell beszélni arról, hogy hogyan épül fel az ellátórendszer, hova lehet és kell fordulni, ha baj van. Nagyon örülök annak, hogy az Országos Mentőszolgálat, a Magyar Gyógyszerészi Kamara és a Magyar Orvosi Kamara – akikkel nem mindig ölelgetjük egymást, de szakmai fronton sokszor egyetértünk – közös ismeretterjesztő kampányt indított. Ugyanakkor látni kell, hogy az ellenzék, és az őket kiszolgáló baloldali média aktív lejárató kampányokat végez.
Tudna példát mondani erre a lejáratásra?
Erre jó példa, hogy az új típusú ügyeleti rendszer bevezetésekor Pest megyében volt a legnagyobb hisztéria. Mindenféle álhíreket kezdtek terjeszteni, hogy a beteg gyerekeket majd a megye másik oldalára kell vinni, meg hogy az egész Szentendrei-sziget nem kap majd ellátást. Bár a mentőszolgálat próbálta kommunikációs szempontból is megoldani a helyzetet, azért ez egy hatékony akció volt az ellenzéki oldaltól. Ráadásul indítottak egy terheléses támadást a 1830-as telefonszám ellen is – 4-kor, 5-kor, 6-kor és 7-kor hirtelen bejött 500 hívás egy percen belül, ami nem lehet véletlen. Ez is nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy ennyire rossz volt a megítélése Pest vármegyében az új ügyeleti rendszernek.
Készítettünk egy felmérést azzal kapcsolatban, hogy mennyire elégedettek az emberek az ügyeleti ellátással. Az a beteg, aki részt vett az új típusú ügyeleti ellátásban, 4,3-ra értékelte azt egy ötös skálán. Aki csak az újságban olvasott róla: 2,2-re. Óriási a hasadék.
Politikai támadások kereszttüzében
Egyetlen egészségügyi államtitkárt sem támadtak ennyire vehemensen korábban, mint most önt. Felróják, hogy nincs szakvizsgája. Mennyire szükséges ez a képesítés az államtitkári munkájához?
Jön a választás, az ellenfél már négyszer elbukott, ezért most még agresszívebbek és gátlástalanabbak. A lengyel és a holland egészségügyi miniszter még csak nem is orvos. Az ír sem, ő egy mérnök. Ugyanakkor nem árt, ha van egy orvosi diplomája az embernek, mert akkor szakmai témákban nem tudják megvezetni. Én az egész életemet arra tettem fel, hogy egészségügyi irányítással foglalkozzak. 2009-ben láttam, ahogy a Gyurcsány-kormány kilátástalan helyzetbe sodorta a fiatal orvosokat. Megfogadtam, hogy mindent megteszek, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Ez a küldetéstudatom nem fog változni attól, hogy Magyar Péter meg Kulja András mindenféle hazugságokat terjeszt rólam.
Nem tud jól angolul, azért ez csak hátráltatja valamennyire.
Ezzel ön jóindulatú, ugyanis a baloldal azt állítja, hogy egyáltalán nem tudok angolul. Azt, hogy nem tudok jól angolul, már én mondom. Van önkritikám. De középfokon tudok kommunikálni, és ez elég volt ahhoz, hogy Magyarország EU-elnöksége alatt a nemzetközi tárgyalásokat levezényeljem. Természetesen európai szinten hasznos az angol – nem lennék hiteles, ha egy nemzetközi vacsorán némán ülnék. Ez az egész generációmnak kihívás. De a hazai egészségügy vezetéséhez ez nem alapfeltétel. Egyébként heti két angol órám van, folyamatosan fejlesztem magam, szeretném felsőfokra vinni a tudásom.
Eddig egyetlen egészségügyi államtitkár családját sem támadták. Az önét igen. Hogyan élte meg, hogy a feleségét és a magánéletét is bevonták? Kulja András szerint 8 milliárd forintot kaszáltak a lélegeztetőgépek beszerzésén.
Félnek tőlem, azért csinálják. A nejemet is kemény fából faragták – nemzetes kisasszony, vitézi család sarja –, azt üzeni nekik, hogy nem hátrálunk. A gyerekeimmel sokat beszélgetünk erről. Mindegyikük látja, hogy nincs otthon 8 milliárd forintunk. Ha egy szó is igaz lett volna abból, amit Kulja leírt, nem ült volna ott a nyálát csorgatva Esztergomban, az MCC Feszt nagyszínpadán, hogy a nyilvánosság előtt szembesítsen a „leleplezett korrupciós üggyel”? Nos, nem ez történt, hanem érdekes módon lemondta a szereplést. Bármilyen ocsmányságot kitalálhatnak, nem fognak megszabadulni tőlem.
Az első hazugság az volt, hogy a János Kórház igazgatójaként megtiltottam a nővéreknek a védőfelszerelés használatát a Covid idején. Aztán jött, hogy „bőrtangás férfiakról álmodozom” – ez természetesen egy homofób rágalomkampány. A harmadik a lélegeztetőgép-ügy. Most a negyedik, hogy én egy képességtelen idióta vagyok, és a feleségem irányít mindent. Az sem igaz, hogy a kormány azt méri, hogy eltávolítsanak-e engem.
Úgy fogalmaznak, hogy a „felesége hátán mászott fel”, aki vezető szerepet töltött be a Fidelitasban.
Magyar Péter magából indul ki, erre azt tudom mondani. A feleségem valóban 2006-ban Szijjártó Péter alelnöke volt a Fidelitasban. Kevesen tudják, de a feleségemet a Fidelitasban ismertem meg – én voltam az egészségügyi kabinet vezetője, bár nem voltam tag. Az első randink a vizitdíjas népszavazási aláírásgyűjtés volt 2008-ban. Egyébként a képességeimet firtató kérdéssel kapcsolatban Magyar Péternek azt üzenem: ezek szerint egy képességtelen idióta nullázta le a te sztárpolitikusodat az ATV-n? Ez mit mond el a te személyzeti politikádról? Nem ciki ez neked?
Az elődeihez képest sokkal karcosabb hangot üt meg. Visszatámad az önt és az ellátórendszert kritizáló hangokra. Nem okozna kevesebb fejfájást, ha inkább hallgatna?
Beszéltünk arról, hogy nem kommunikáltunk eleget az egészségügy eredményeiről. Ez nekem belülről jön – napközben szépen csendben teszem a dolgom, de fel tud bosszantani, amikor a kollégáimat igazságtalanul bántják. A tavalyi „kórház-hőmérőzős roadshow” húzta ki nálam a gyufát. Olyan igazságtalanul bántják a magyar egészségügyet, amit nem hagyhatok szó nélkül.
Pedig tavaly ténylegesen műtők álltak le a hőség miatt, és el kellett halasztani műtéteket is. Erről többrészes nagyriportban számoltam be az Index hasábjain.
A tavalyi egy extrém hőhullámokkal sújtott nyár volt, és relatíve sok klímaleállás mellett is, a tervezett 64 ezer műtétből mindössze 196-ot kellett elhalasztani – ez a műtétek alig 4 ezreléke. A sajtó ezt mégis felhabosította, hangulatot keltett, világvégét kiáltott.
Hogy áll most a klímahelyzet?
2018 óta tart a klímakorszerűsítési programunk. Minden évben költöttünk rá jó pár milliárd forintot. Tavaly nyártól az idén nyárig 4 milliárdot költöttünk kórházi klímákra. Most is folyamatban van a klímakorszerűsítési programunk, amire 3 milliárd forint áll rendelkezésre.
Árad a gyűlölet az interneten
Az online térben is lépten-nyomon a posztjaiba és kommentjeibe botlunk. Ezek is meglehetősen megosztóak, nem finomkodik. Ez mennyire tudatos kommunikáció?
Az én stílusomtól nem áll messze az ironikus, pikírt humor. Ez láthatóan idegesíti a politikai ellenfeleimet, ami csak motivál. Az emberek jelentős része már kizárólag a közösségi médiából tájékozódik. Azért kell felmennem az online térbe, hogy a mi üzeneteink is eljussanak hozzájuk. Látszik, hogy hatékony a kommunikációm – azért utálnak ennyire. Magyar Péter minden Facebook-posztom alá odaírja, hogy ne facebookozzak, ami egyébként igencsak vicces.
A tartalmai rengeteg röhögős fejet kapnak, ami inkább kiröhögést jelent. Minek tudja be?
Van a „röhögős fej tiszás kommandó” – oda vannak irányítva a Tisza belső fórumairól a következő utasításra: „Takács kirakott valamit, menjetek oda és röhögjétek ki”. Elkezdtem letiltani ezeket a trollokat, és megfigyeltem: letiltok egyet, 15 követőm tűnik el, azaz egy ember egy tucat kamuprofilt üzemeltet. Onnan is tudom, hogy ezek kamuprofilok, mivel csak pár ismerőssel rendelkeznek. Ez digitális bolsevizmus – egy hangos kisebbség megpróbálja elhitetni, hogy ők a többség.
Igaz, hogy letiltotta Kulja András tiszás EP-képviselőt is?
Letiltottam.
Miért?
Mert én sem vagyok köteles eltűrni mindenféle rágalmat. Ahogy Esterházy Péter mondta: „Egy bizonyos szint felett nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Kulja doktor nagyon aláment. Borzasztó stílusban kommentelgetett, és olyan rágalomhadjáratba kezdett a családom ellen, amit én nem vagyok hajlandó eltűrni.
Tervez jogi lépéseket ellene?
A büntetőfeljelentést már megtettem, ott védi a mentelmi jog, ezt nyilván nem fogják kiadni. Viszont elindítok egy kártérítési peres eljárást is, arra viszont már nem terjed ki a mentelmi jog intézménye. Úgyhogy Kulja úrnak fizetnie kell majd, mert mindannyian tudjuk, hogy nem „kaszáltam” 8 milliárdot semmilyen bizniszen, semmilyen korrupciós vád nem állja meg velem szemben a helyét. Azt a pénzt egyébként majd jótékonysági célra ajánlom fel. Magyar Péter jól tudja, hogy ez hazugság, ezért nem ő írta le saját maga a korrupciós vádakat, csak Kuljával íratta le. Hasznos idiótaként használta a saját képviselőjét.
Magyar Péter ki fogja őket használni – erre számítson tőle mindenki, aki vele dolgozik.
Kulja úr már nem tényező, megsemmisítette önmagát az ATV-s vitán. A főnöke lecserélte. Addig lesz még a közéletben, amíg az Európai Parlamenti képviselősége tart, aztán viszontlátásra. Az arc és a szakértelem között hatalmas szakadék tátong a Tisza Pártnál, nem csoda, hogy nem mernek szemtől szemben kiállni. Se Kulja, se az új üdvöske, Hegedűs Zsolt, de még Magyar Péter sem, pedig neki is felajánlottam, hogy jöjjön ő maga vitázni velem az MCC Fesztre. Végül nem jelent meg közülük senki.
Takács Péter gyermekeit is elérte az ellenzéki gyűlölethullám
Öt gyermek édesapja, és a nagy nyilvánosság előtt vív harcot politikai ellenfeleivel. Mit érzékelnek ebből az adok-kapokból a gyerekei?
A nagyobbak érzékelik jobban, a 15 éves lányom is megtapasztalta, aki egyébként már büszke MCC-s diák, ott végre megtalálta a közösségét. De a legsúlyosabban a nagyfiamat érintette. Ki kellett íratnom a XII. kerületi általános iskolából, mert rendszeresen zaklatták. „Apád lop”, „rohadjatok meg”, „szétlopjátok az országot” – hetekig, sőt hónapokig hallgatta ezt a gyerek. Megbeszéltük, és mondtam neki, hogy ezt ne viselje tovább, keressünk másik iskolát. Most már konszolidáltabbak a körülmények.
Tudna konkrét szituációt mondani, ahol bullying áldozata volt a nagyfia?
Fociztak az iskolában. Az egyik tízéves gyerek elesett, a fiam odament segíteni, nyújtotta a kezét. A másik gyerek meg ellökte a felé kinyújtott kezét, és rászólt: „Húzzál innen, te fideszes g***! Takarodj, olyan nagyképű vagy, mint az apád! Az egész családotok az, pedig csak Orbán csicskái vagytok.” Egy tízéves gyerek mondta ezt, akinek egyébként egy ellenzéki újságíró az apja. Vajon mit hall otthon? Biztosan nem azt, amit az enyém. Mi azt tanítjuk nekik, hogy ha valakinek az apukája másképp gondolkodik a világról, mint a te apukád, attól még lehettek barátok, lehet együtt focizni. De amikor a fiam elmesélte ezt, láttam rajta, hogy nagyon megviselte az eset.
Mi a helyzet a kisebbekkel, ők hogy bírják?
A kisebbeket kevésbé érdekli. A középső fiam például, amikor „közpénznek” csúfolják, csak nevet rajtuk. Ő kemény gyerek, lepereg róla, nem hagyja, hogy elrontsák a kedvét. Viszont ez mégiscsak szörnyű, hogy a gyerekeket is belerángatják a politikai küzdelmekbe. Én még sosem hallottam, hogy valakit azért bántanának az iskolában, mert az apja ellenzéki politikus. Sajnos gátlástalanok a politikai ellenfeleink.
Ezt érzik az emberek az egészségügy legnagyobb problémájának
Az ATV-s vita után sokan nehezményezték, hogy az nem volt eléggé szakmai fókuszú, vitapartnere nem hozott konkrét számokat, amivel nehéz pillanatokat okozott volna önnek. Nézzünk meg most pár számot! Júniusban írtunk arról, hogy több mint 24 milliárd forintos adósságot halmoztak fel a kórházak. Hogy áll a kórházi adósságkezelés?
Azt tudom mondani, hogy főleg az előző évekhez képest jól áll. 150 milliárd forintot tettünk a költségvetésbe idén a dologi kiadások rendezésére. De fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a világon minden egészségügyi rendszerben keletkezik adósság, nem csak nálunk. A különbség csupán az, hogy ez hol jelenik meg. Nálunk a kórházaknál, az Egyesült Királyságban az NHS-nél, a fenntartónál. Csehországban meg a biztosítóknál halmozódik fel. Nemrég Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség vezetője is azt mondta egy konferencián, hogy Magyarország regionális szinten a jobb pénzügyi helyzetben lévő országok közé tartozik, az adósság kezelhető szinten van.
Meghatároztunk egy tolerálható adósságszintet minden kórház számára. Van, ahol nulla forintot írtam elő, mivel olyan jól finanszírozott szakmáik vannak, mint az onkológia vagy sugárterápia, nagy ellátási területtel. De vannak kis kórházak – Marcali, Nagyatád, Orosháza –, amiket nem gazdasági racionalitás miatt, hanem ellátásbiztonsági okokból tartunk fenn. Nekik nem lehet nullás egyenleget előírni, mert nem tudják csak teljesítményből kitermelni a költségeiket. Azt vállaltuk, hogy év végére 80 milliárd körül megáll az adósság. Most úgy látom, ezt tartani fogjuk, valahol 80–90 milliárd között leszünk.
A kórházi üzemeltetés állami kézbe vétele sok vitát váltott ki. Nem lett volna jobb, ha bizonyos funkciók a kórházaknál maradnak?
Egyáltalán nem. Ez tiszta közgazdasági kérdés volt. Még kórházigazgató koromban találtam ki ezt a rendszert, aztán később lehetőséget kaptam megvalósítani. Varga Mihály akkori pénzügyminiszterrel beszélgettem erről, amikor még a János Kórház főigazgatója voltam. Megkérdezte: miért van az, hogy bármennyi pénzt tesznek az egészségügybe, sosem elég? Mondtam neki egy egyszerű példát. Van olyan kórház, ami viszonylag új, jól szigetelt, modern fűtéssel – az összes bevételének 3 százalékát költi üzemeltetésre. És ott van az én gyönyörű János Kórházam: 50 pavilonépület, 130 éves gőzkazán, szigeteletlen tető, műemlék ablakok – a bevételünk 16 százaléka ment el üzemeltetésre. Ilyen különbséget egy kórház szintjén nem lehet kezelni.
Hogyan oldották meg?
Az egyetlen jó megoldás, ha az összes pénzt és az összes feladatot egy helyre tesszük. A Covid alatt elindítottunk egy kórházfelújítási programot, amivel a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságot, a KEF-et bíztuk meg. hogy ismerjék meg a kórházakat belülről. Ők megtanulták, hogy milyen műszaki kihívások vannak egy kórházban, így megkapták hosszú távra a feladatot. Persze voltak döccenők az elején. Helyi ellenállás, bizalmatlanság. De a nagy nyertesek a kórházak, hiszen korábban a pénzük nagy része elment az üzemeltetésre. Hatékonyabb is lett a rendszer. Addig előfordult, hogy egy nagy kórházban három asztalos is volt, viszont asztalosmunka nem volt mindennap. Most az a három ember akár 5 kórházat is ellát a környéken.
Tudja, mi volt az igazi kihívás? Kitalálni, hogy ki mit csinál. Például: elfogy a vécépapír a kettes sebészeten. Ki veszi észre? Ki jelenti? Ki hozza az újat? Ki tartja raktáron? Ezeket mind meg kellett beszélni, le kellett írni. Másfél évbe telt, mire minden kórházban mindenki tudta a dolgát.
A vécépapírhiány állandó elégedetlenséget szül.
Ez szélmalomharc. Hiába van a legjobb rendszer, ha kirakják a vécépapírt, lehet, hogy 5 perc múlva már nincs ott. Kórházigazgató koromban volt egy őrült esetünk – valaki minden hónapban ellopta a gyereksebészet WC-ülőkéjét. Minden áldott hónapban!
Amikor egyszer körbe vittem az ellenzéki újságírókat a János kórházban, megkérdeztem tőlük: „Szerintetek most mindenhol van vécépapír?” A kórház területe 14 hektár. Naponta 3-4 ezer ember fordul meg ott. Lehetetlen, hogy minden pillanatban, minden mosdóban legyen WC-papír. Ez matematikai képtelenség. De a túlnyomó többségében van, mert az emberek dolgoznak, folyamatosan pótolják.
Tehát a WC-papír-ügyet sosem lehet teljesen megoldani?
Sokat járok kórházakba, mindig benézek a mosdókba, eszem a kórházi menzán, megnyomom a fertőtlenítőadagolókat. Tízből kilencszer működik minden. A legjobb vezetés mellett is mindig lesz olyan pillanat, amikor valahol épp kifogy valami. Ez nem rendszerhiba, ez az élet része a kórházakban, ahol emberek ezrei fordulnak meg.
Ehhez hasonló a kórházi étkeztetés is, amelyre szinte csak panasz érkezik.
Most jelentős mértékben megemeltük a napi adagra szánt finanszírozást. A Pécsi Tudományegyetemmel közösen indítottunk egy pilotprogramot: azt vizsgáltuk, mennyiből lehet egy igazán XXI. századi konyhát működtetni. Olyat, amely minőségben, mennyiségben és külalakban is megfelel annak, amit én egy kórházi étkezéstől elvárok. Az így kapott önköltséget be is építettük a NEAK finanszírozási rendszerébe. A csomagolás és a tálalás is sokkal rendezettebb lesz. Úgy látom, a jövő az interszektorális együttműködésben van. A szociális szférával közösen lehetne olyan nagy konyhákat kialakítani, amelyek több ezer adagot képesek jó minőségben előállítani. Ezeket pilotprojektek formájában, vármegyei szinten képzelem el.
Ez együttműködést jelentene a nagy közétkeztető cégekkel is, például a Hungasttal?
Én soha nem konkrét cégekben, sokkal inkább feladatokban gondolkozom. Nem is igazán ismerem a piaci szereplőket, ezért nem is szeretnék senkit kiemelni. Olyan rendszert viszont el tudok képzelni, amelyben a kórházak, a szociális ellátás és akár a mezőgazdaság is együtt dolgozik. Például a helyi termelőktől vásárolnánk fel az alapanyagokat, amelyeket egy alapfeldolgozó üzemben lehetne feldolgozni. Ezzel egyszerre javítanánk a minőséget, támogatnánk a hazai termelőket, és új munkahelyeket is teremthetnénk.
Ez már túlmutat a szűken vett egészségügyön.
Igen, de szerintem épp ez benne az érték. Patrióta szemlélet, hogy a helyi gazdáktól vásároljunk, magyar élelmiszeripari vállalkozásokat vonjunk be, és adjunk munkát olyan embereknek is, akik jelenleg közfoglalkoztatásban dolgoznak. Így őket is fokozatosan át lehet vezetni a piaci alapú foglalkoztatásba. Nem tartom ördögtől valónak, hogy egy ilyen átfogó projektbe kezdjünk.
A hálapénz kivezetése óta eltelt már jó idő. Milyen hatása volt a mindennapi ellátásra, az orvos-beteg kapcsolatokra?
Az orvos-beteg kapcsolatok lelki oldalán sokat segített. Ez a borítékos rendszer mindenkinek kellemetlen volt – az orvosnak is, a betegnek is. „Most eleget adtam a doktor úrnak? Most kicsit hangosabban csukta be az ajtót, nem azért, mert elégedetlen volt a boríték tartalmával?” Borzasztó volt, és a legrosszabb a fiatal orvosoknak volt, akik nem jutottak műtéthez, mert ha nem a főorvos úr operált, akkor nem a főorvos úr kapta a borítékot. Ez egy rákfenéje volt a magyar egészségügynek, és ezt mi számoltuk fel. Talán ez a legnagyobb érdeme a polgári kormányzásnak az egészségügy területén.
Persze van még olyan paraszolvenciához szokott orvosbáró, aki trükközik, vagy valamilyen úton-módon kizsarolja a pénzt a betegből, vagy mesterségesen áttolja magánellátásba, küzdünk ez ellen. Rendszeresen megkérdezzük, mi az egészségügy legnagyobb problémája. 2018–2019-ben még a paraszolvenciát említette szinte mindenki első helyen – a válaszadók 61 százaléka említette az első háromban. Most a magyar egészségügy legnagyobb problémájának a paraszolvenciát csak 1,9 százalék tartja, valahol a lista vége felé.
Mi vette át az első helyet a problémák listáján?
Azt jelölik meg, hogy nehéz bejutni orvosi vizsgálatra, háziorvoshoz, szakorvoshoz. Ebben részben fellelhető a Covid hatása, ugyanis volt egy időszak, amikor a háziorvosok egy része csak online fogadta a betegeket. De van egyfajta tudatosan gerjesztett elégedetlenség is. Hiába vezettük be az online időpontfoglalást, a 1812-es központi hívószámot, az e-beutalót – vannak olyan ellátóhelyek, jellemzően ellenzéki önkormányzatok által fenntartott szakrendelők, akik tudatosan szabotálják ezeket.
Mit takar a szabotálás, és mit tudnak tenni ellene?
Nem jelenítenek meg időpontot, nem csatlakoznak az online időpontfoglalóhoz, nem fogadják el az e-beutalót. A beteg háziorvosa szépen felírja az e-beutalót, hogy menjen be mondjuk a XI. kerületi szakrendelőbe, majd ott közlik vele, hogy ők csak papíralapú beutalót fogadnak el. És még hozzáteszik: „Hazudik a kormány, mert nem is működik a rendszer.” Vannak egyébként jogszabályi eszközeink is, amivel ha szükséges, élni fogunk. Például most azokat a szakrendelőket, amelyek az e-beutalókat nem fogadják el, szankcionálni fogjuk.
Milliós fizetések és támogatások az egészségügyben
Az EU-ban gyakran emlegetik, hogy az ellátórendszer egyik legnagyobb gondja a szakdolgozók hiánya. Mennyire súlyos a nővérhiány Magyarországon? És ami talán még fontosabb: mit lehet tenni, hogy a fiatalok ezt a pályát válasszák?
Valóban van hiány szakdolgozókból, orvosból azonban nincs. Ha 10 ezer lakosra vetítjük, az uniós átlag alatt vagyunk, de fontos hangsúlyozni: ez nemcsak magyar, hanem nyugati világot érintő probléma.
A béremeléseket 2016-ban kezdtük el, amikor a gazdaság már lehetővé tette. Azóta kilenc alkalommal emeltünk bért a szakdolgozóknak. Az orvosoknál a Covid idején volt egy történelmi mértékű emelés, rövid idő alatt gyakorlatilag megnégyszereződött a fizetésük.
De a pénz önmagában nem elég. A fiataloknak olyan életpályamodellt kell kínálni, ami vonzóvá teszi számukra ezt a hivatást: például lakhatási programokkal. Eddig 16 milliárd forintot költöttünk nővérszállók építésére és felújítására – Kecskeméten teljesen új épült, Veszprémben pedig egy panelházat alakítottunk át modern apartmanházzá 150 embernek. A héten jelentettem be a siófoki nővérszálló felújítását is. Különösen fontos lépés továbbá, hogy a kormány döntése értelmében évente egymillió forintos lakhatási támogatást kaphatnak a közszolgálatban dolgozó egészségügyi szakdolgozók, sőt még az orvosok is. Ez egy komoly segítség.
És a szakmai előrelépés, a kompetenciák bővítése?
Ebben sokat dolgoztunk együtt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarával. Elindítottuk a kompetenciabővítést, aminek köszönhetően a főiskolai és egyetemi végzettségű ápolók olyan feladatokat is elláthatnak, amelyeket eddig csak orvosok végeztek. A praxisokban dolgozó asszisztenstől kezdve a sürgősségi ellátáson át egészen a képalkotó diagnosztikáig: saját jogon vizsgálhatnak, kezdeményezhetnek diagnózist. Egy praxisban dolgozó nővér például meghosszabbíthatja a krónikus gyógyszerek felírását, ha a háziorvos épp nem elérhető – saját néven, saját engedéllyel.
Sokan nem is tudják, hogy ápoló és ápoló között mekkora a különbség.
Valóban nagy különbségek vannak. Vannak a középfokú végzettségű nővérek, ők a hármas kategóriába tartoznak: szakképesítéssel rendelkeznek, szakápolási feladatokat látnak el. Az ő alapbérük pályakezdőként legalább 410 ezer forint. És vannak a diplomás, BSc vagy MSc végzettségű ápolók, mentőtisztek, aneszteziológiai és intenzív szakápolók. Ők nagyon széles beavatkozási és diagnosztikai jogosítványokkal rendelkeznek – náluk a fizetés egymillió forint körül kezdődik.
Takács Péter: Orvosképző nagyhatalom vagyunk, több a külföldi orvostanhallgató, mint a magyar
Sokan aggódnak az orvoselvándorlás miatt. A fiatal orvosok már az egyetem alatt elhatározzák, hogy külföldre mennek. Mennyire jellemző ez?
Ezt nem tudom honnan veszi, mert abszolút megfordult ez a trend. Kimenni pár évre külföldre – az előfordul, sőt bátorítandó. Erre már az orvosi egyetem alatt is van lehetőség. Én is voltam kétszer nyári gyakorlaton – egyszer Olaszországban, egyszer Portugáliában. De hazajönnek ezek a fiatalok. A valódi probléma a középgenerációnál van. A 40–55 évesek közül hiányzik majdnem a fele. Ők mentek el a 2000-es években. Viszont sok a nyugdíjas korú orvos, és ami igazán örömteli: rengeteg a fiatal. Miért? Mert a béremelések működtek, látnak jövőt itthon.
Mennyire voltak rosszak a korábbi bérek?
Amikor 2005-ben végeztem, 90 ezer forint volt a nettó fizetésem. Négy évig gyakorlatilag nem emelkedett. Sőt! 2008-ban a válság miatt Gyurcsányék elvették a rezidenspótlékot – egyik napról a másikra 18 ezerrel kevesebbet kerestem.
Ma? Egy pályakezdő orvos bruttó 687 ezer forintot keres alapfizetésként. Ha mellette ügyel havonta párszor, kap pótlékokat, már egymillió körül jár a bruttója. És ez még szakvizsga nélkül! Ráadásul 25 év alatt nem fizet személyi jövedelemadót – ha édesanya, akkor 30 éves koráig. És nálunk csak 15 százalék az szja, nem 33, mint amit a Tisza Párt szán nekik. Egy ápoló átlagbérével számolva a Tisza-adó évi 280 ezer forintot, az orvosoknál évi 3,2 millió forint fizetéscsökkentést hozna.
Mit mutatnak a konkrét számok az orvosok elvándorlásáról?
2008 és 2011 között évente 1000-1100 orvos hagyta el végleg az országot. Nem írtak többet itthon receptet, beutalót, végleg elmentek. Ma 400 orvos kéri ki évente a külföldi munkához szükséges papírokat. De ebből 300 továbbra is ír itthon receptet, beutalót. Csak kimegy egy-két hétvégére Stuttgartba vagy Manchesterbe, aztán hétfő reggel ugyanúgy bejön a Péterfy kórházba dolgozni. Szombathelyen lakik, hétvégén Angliában keres pluszpénzt, Tehát a valós veszteség: évi 100 orvos. Szemben a korábbi évi ezerrel. Tizedére csökkent.
Ugyanakkor egyre több külföldi orvos dolgozik nálunk. Miért jönnek?
Nyilván jól érzik magukat. Családot alapítanak, letelepednek. De ennek nagy hagyománya van. Magyarország orvosképző nagyhatalom – ma már több külföldi diák tanul a magyar orvoskarokon, mint magyar.
Mi teszi ilyen vonzóvá a magyar orvosképzést?
Világszínvonalú az oktatásunk. Különösen az elméleti alapozás. Aki nálunk csinálja meg az első két évet – anatómia, biokémia, élettan –, az bárhol megállja a helyét a világon. Nem véletlen, hogy a Semmelweis Egyetem volt az első felsőoktatási intézmény Kelet-Európából, amellyel a Harvard kölcsönös diplomaelismerési megállapodást kötött. Ez óriási elismerés. A szocializmus idején főleg arab országok ösztöndíjasai jöttek, most már norvégok is tanulnak nálunk – Norvégiában például nincs is orvosegyetem. Sokan megszeretik Magyarországot, és itt maradnak praktizálni.
Takács Péter krédója
Ha már az előbb szóba került az orvosi életpálya, ön honnan indult? Miért lett orvos? És hogyan jutott el odáig, hogy ma az egészségügy rendszerszintű kérdéseivel foglalkozik?
Pápán születtem, ami egy érdekes, szerethető város – onnan származik Kövér László házelnök úr is, meg Gyurcsány Ferenc is. Értékrendben nyilván inkább a házelnök úrhoz állok közelebb. Vaszaron nőttem fel, egy kis faluban Pápa mellett. Édesanyám még mindig ott él, ahogy a tágabb családom tagjai is. Győrben jártam gimnáziumba, a bencésekhez. Ez meghatározó volt az életemben – a mai napig tartom velük a kapcsolatot. A padtársam szerzetes lett. Vasárnap épp a bencés templomban kereszteltük az ötödik gyermekünket. Az első négyet is ott kereszteltük.
Az orvosi egyetemen hamar kiderült, hogy nem feltétlenül a betegágy mellett van a helyem, hanem inkább a szervezésben, rendszerépítésben vagyok jó. Sokáig vívódtam ezzel. Lehettem volna egy egész jó kardiológus – nagyapám arról álmodozott, hogy majd a balatonfüredi szívkórházban dolgozom. De én egyre inkább éreztem: az igazgatás, a rendszerszervezés az én területem.
Az egyetemen a hallgatói önkormányzatot vezette, mit tanult ebből?
A hallgatói önkormányzatban csupa nagy reformot csináltam végig: tanulmányi reform, ösztöndíjreform, új vizsgaszabályzat. A rendszerváltás után 10-12 évvel voltunk, akkorra kifulladt a lendület. Az én generációm kezdte újra felrázni a dolgokat, új keretet adni a hallgatói életnek a Semmelweisen. Aztán rezidens koromban bekerültem az orvosi kamara elnökségébe, vezettem a Rezidens Szövetséget. Ezek a Gyurcsány–Bajnai-korszak legsötétebb évei voltak, rengeteg érdekvédelmi feladatot kellett ellátni.
Hogyan került államtitkári pozícióba?
Hosszú út vezetett idáig. 2010-ben a kormányváltás után a GYEMSZI-hez mentem, a kórházfenntartóhoz. 2012. november 26-án kezdtem próbaidős referensként – pontosan emlékszem a dátumra. Tíz évvel később lettem államtitkár. Végigjártam a ranglétrát: voltam kórházban finanszírozási vezető, járóbeteg-vezető a János kórházban, minisztériumi főosztályvezető, majd kórházigazgató. A Covid alatt frontkórházat vezettem, mindennap hosszú órákat voltam bent, alig láttam a családomat. Akkor szólt a miniszterelnök úr, hogy országos feladatot kellene vállalnom – az oltási programot, meg a teljes kórházi védekezést nekem kellett irányítani. 2022 májusában egy pénteken felhívott a belügyminiszter úr: be tudok-e menni fél négyre? Bemegyek. „Szerdától államtitkárnak kéne lenni” – mondta. „Parancs, értettem” – válaszoltam.
Nem ijedt meg ekkora felelősségtől?
Nem. Természetesen jött, hogy itt a helyem. Ismerem az embereket, akikkel dolgozom – ez nagyon sokat számít. Nagyon jó a csapat. A kórházigazgatók többségét személyesen ismerem, hisz magam is az voltam. Van olyan nővér a krónikus belgyógyászaton, akit bármikor felhívhatok: „Aranka, mi a helyzet nálatok?” Ez a kapcsolati háló felbecsülhetetlen, tudom, mi történik a végeken is.
Menedzsernek vagy szakpolitikusnak tartja magát?
Szakpolitikusnak. De ehhez kell érteni a szakmához, kell hozzá menedzseri képesség, kommunikációs készség és politikai érzék is. Ezt csinálom 18 éves korom óta, erre tettem fel az életem.
Hogyan képzeli el az ideális magyar egészségügyet? Ha becsukja a szemét, mit lát?
Erre van egy félig vicces válaszom: először is mindenkinek három napig igazat kellene mondania – már ez óriási előrelépés lenne mindenhol, nem csak az egészségügyben. A jó egészségügy valójában az oktatásnál kezdődik. Tavaly szeptembertől bevezettük az iskolai egészségnevelést, és ezen Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárral együtt haladunk tovább. A mottó egyszerű: az egészség érték. Innen indul az egészségtudatosság, az önmagunkra figyelés, erre épül a szervezett ellátás, a népegészségügyi szűrésektől az alapellátáson át lépésről lépésre. Ennek a rendszernek sok elemét már helyre tettük; nagyjából 70 százaléknál járunk – ezt a miniszterelnök úr is így látja, és én is. Van még teendő, például enyhíteni kell a túlzott kórházközpontúságot. Tudatosan olyan helyzetbe hozzuk a háziorvosokat, hogy a szakvizsgájuk értékét a lehető legjobban ki tudják használni. Minél személyesebb az orvos-beteg kapcsolat, annál jobb az együttműködés; a betegek a háziorvosukra hallgatnak a leginkább. Ezért az ellátórendszer alfáját és ómegáját a háziorvosi szintre tenném – természetesen megfelelő informatikai támogatás és finanszírozás mellett. Ezen az úton szeretnénk továbbmenni a következő ciklusban – és a 2026-os nagy győzelmünk után meg is fogjuk tenni.
Forrás: index.hu